Utánozó Ábel

Nahát, újból Ábelről írok...
A kisebbik szurdokpüspöki herceg imád mindent utánozni. Ellopta valamelyik reggel a fogkefémet, nekem az utazó fogkefe jutott, majd Ábel benn a fürdőszobában, nézett engem, és elkezdte sikálni a fogait - teljesen meglepődtem. Azon már nem, hogy a fésűvel is teljesen jól utánozta a fésülő mozdulatokat,  csak annyi volt a hiba mindebben, hogy a haj a fésű rossz odalával érintkezett, de így is tökéletes volt - láttam már a fésűvel játszadozni, és akkor is egyszer-kétszer utánozta a fésülő mozdulatot.

Ez a két nagy színpadi mozdulat után, apuci kedvence, a kacsintás következik. Mert hogy Ábel, kedves hölgyeim és uraim, már tud kacsintani. Egy nap felnézett apucira, aki kacsintott rá, majd Ábel vissza. De nem hunyorgott vagy nem csukta be mind a két szemét, hanem szabályosan kacsintott. Majd újból és újból. Manapság vízivás közben szeret kacsintgatni - valamivel ki kell tölteni azt a sok üres másodpercet...

Ábel, aki mindent ért

Ábel nagyon fogékony gyermek, és hát mivel itt van a nagy tesó, aki húzza, így mindent hamarabb tesz, mint Áron.

Azt már írtam, remélem, jól emlékszem, hogy a pelenkacserét már kérte Ábel. Ezt a játékot mostanság már unja, de rájöttem, hogy azért, mert már értelmesebb annál. Most vasárnao öltöztettem Áront, Ábel szokása szerint ott sertepertélt mellettem, és akkor csak úgy mondtam neki, hogy Ábel, kérem ide Áron pólóját - persze, mutattam a földön lévő majmos blúzra. Ábel errefel fogta magát, odament, felvette és a kezembe nyomta a pólót. Teljesen ledöbbentem.

Azóta mindent, mindent magyarázok neki, mert most már tudom, hogy biztosan érti. Amikor lát egy kutyát, akkor azt mondja, hogy vau-vau-vau, néha a cicára is, de a kutyára egyértelmű az utalás. Apuci megkérdezte tőle, hogy hol van anyuci, errefel ő csak úgy megmutatta a kis kezével. Jelzem, erre senki sem tanította. A lámpát azt mutogattuk neki, hogy hol van, és bárhol vagyunk, kérdem tőle, hogy hol a lámpa, akkor felnéz a mennyezetre és kis ujját mosolyogva felfelé szúrja.

No, de van egy dolog, amit nagyon nem szeretek: a kis békuci harap. Annyira, hogy a kezemen látszik is a helye, de más helyen is már kipróbálta milyen használni a fogacskáit. Ezt nagyon nem szeretem. Jaaaj és integet már, küld puszit. No meg ad is puszit, kinyitja a kis száját, olyan á és ó betű között valamit és rácuppan jó nyálasan az ember arcára :-D - egy élmény. Fogacskák: van már belőle kilenc. Négy nagy fenn, három nagy és egy növekvő lenn, majd egy zápfog felül, a bal oldalon. Szemfog nuku, azt majd vámpír módra később inger hatására növeszti majd?

A gyerek tud valamit...

Jövünk haza az oviból, templom felé megyünk. Áron mondja, hogy a templomot jó régen építették, amikor még nem voltak emberek, nem volt semmi. (Ilyen régen a mi meséinkben a dinók szoktak létezni.) Kérdem én tőle:
- Hogy tudták akkor felépíteni a templomot, ha akkor nem voltak emberek?
- Mert akkor voltak munkásemberek :-D .

A gyerek tud valamit...

Bárányhimlő 2.

Ábelen is megjelentek a jellegzetes bárányhimlős pöttyök ma reggel. Láz nincs, picit hányt a reggel, de ezt inkább annak tudom be, hogy a kis műanyag késecskét dugdosta a torkába. Picit morcosabb, de hát ez van. Fenistil csepp viszketegség ellen beadva, házi őrizet felújítva, kezdődjék a benti móka! Áronnál épp két hete kezdődött, úgy hogy Ábel hozza a papírformát, lappangási idő két hét :-D.

Annyiban érdekesebb most a dolog, hogy egyelőre az ő pöttyei kisebbek, no de kisebb a baba is. Legalább ezt is letudhatjuk...

Cserélj pelust, anya!

Ábel nagyon aranyos volt a minap: reggeli után voltunk, én a konyhában pakoltam, mikor arra vagyok figyelmes, hogy Ábel kihúzza a pelusos fiókot, kivesz onnan egy pelenkát és odaviszi a kis pelusos takarójához (a pelenkázót már rég eladtuk, mert azon nem volt maradása már úgy 8 hónapos kora óta), majd oda leül és jelez, hogy cseréljem ki a pelenkát. Mentem és cseréltem: kaki volt benne bőven, az csíphette a fenekét.

Ma este is fogdossa a pelenkáját, kérdem, tőle, hogy cseréljünk pelust? Mire ő odamegy a kis pelusos takarójához, lefekszik rá. Persze, hisz beszélni még nem tud, de azt mondta, cserélj pelust, anya! Levettem a pelenkát, a kaka már kicsípte a fenekét, majd Ábel nagy serényen feláll, odamegy a pelusos fiókhoz és kivesz egy pelenkát, odahozza nekem. Már ilyen nagy és ügyes egy éves múlt fiam van :-D.

Ábel és az evés

Ábel nem egy haspók. Nem mintha Áron az lenne, de emlékeim szerint jobban evett, mint most teszi Ábel, mikor kicsi volt. Ez meg is látszik Ábel súlyán, most 8 kiló 600-700 körül van a súlya. Amint eszik és picit a pocak már tele, kész, nem kér az ételből többet, játszana, szaladna tovább. Sokmindent kipróbáltam, de semmi sem segít, mindig ugyanaz az eredmény, nem eszik sokat. És ez ellen nem tudok mit tenni... Próbálkoztam a saját főztömmel és bolti étellel egyaránt, ugyanaz az eredmény.

Imádja viszont az almát - szigorúan megpucolva, mert ha nincs megpucolva, akkor a héját a kis fogacskájával lehámozza és kiköpi. Szereti a banánt, van hogy csak az van a pociban. Imádja a szőlőt, abból képes egy egész gerezddel megenni - nem kell ilyen import fürtre gondolni, hanem a hazai tájakon termet szép, ügyes kis szemű fürtök lebegjenek a szemünk előtt. Imádja a paradicsomot, az ubit, a paprikának a torzsáját (!), a murkot, szóval szereti ezeket enni - de ezektől meghízni nem fog, azt tudom. Szereti a szalámit, a kolbászt is, de ebből is csak annyit eszik, ami jóllakatja és kész, hízlaló adagot nem hajlandó megenni. Bezárja a száját, köpi ki, ha véletlenül oda téved az étel - szóval nem kell.

A doktor néni azt javasolta adjak neki Béres cseppeket, még nem vettem, de lehet fogok, meggondolom. Ebben már kezdek egyébként beletörődni, remélem egyszer csak éhes lesz és enni fog - remélem, hogy nem megy ez az egész dolog egészsége kárára. Egyébként makk egészséges baba, eddig még láza sem volt igazán, csak egy kis hőemelkedése egyszer, de annyi.

Bárányhimlő

Az oviban a múlt héten jött a hír, hogy az egyik fiú bárányhimlős... nekem ekkor jutott eszembe, hogy a tervezett oltás elmaradt végül. Pénteken, az ovi szünet előtt mikor hoztam haza Áront az óvonéni mondta, hogy látott kis kiütést Áronon, figyeljük, hogy bárányhimlő vagy sem. Estére kiderült, hogy bárányhimlő.

Másnap, szombaton csak az az egy kis pötyi volt ott, de lemondtuk az Ibi néninél tervezett ebédet, mert az ugyancsak érkező Julcsa még csak három hetes, nincs szüksége neki bárányhimlőre. A szombati nap relatíve nyugisan telt, esett kinn az eső, senki sem kívánkozott ki a házból.

Vasárnap azonban már több kiütés is megjelent. Az arcon még nem, de a kicsi testét csúnya piros izék borították el. Elmentem Pásztóra, vásároltam mentolos hintőport, hogy legalább az legyen. Este már be is kellett szórni a kiütéseket, Áron panaszkodott, hogy viszketnek. Az éjjel eléggé nyugtalanul telt, felébredt, hogy viszket, egyet-kettőt a hátn el is vakart - majd kiderül, hogy véglegesen ottmarad a nyoma vagy sem.

Hétfőn telefonáltam a doktor néninek, aki mondta, hogy ad Fenistil cseppeket, az segít a viszketegség érzeten, és hogy tusoljon a gyerek legalább kétszer egy nap, hogy a kiütések nehogy elfertőződjenek.  Ibi néni átjött, vigyázott Áronra és őrizte Ábel álmát, míg én elmentem a receptért és ki is váltottam őket.

A cseppeket beadtam, és úgy segítettek, nappal nem volt vakarózgatás. Hanem az éjszaka újból nyugtalanul telt: a pelenkát lekönyörögte magáról, mert a kis kukija alatt épp volt egy kiütés és csípte, fájhatott is neki. Így pelus nélkül volt, kétszer is pisilt az éjjel, szerencsére nem az ágyba. Reggel tusolás, cseppek, hintőpor, most nyugodt, rajzfilmmel vészeljük át a napot. Meg játszással.

Ábelen még nem jöttek ki a kiütések. A doktor néni szerint Áron szerdától már ferzőzött, úgy hogy onnan számolva 1-2 hét, amíg Ábelen is kijönnek a pötyik. Szobafogságos lesz ez a november úgy gondolom...

Miért?

Egy ideig vezettem Áron blogját, majd elkezdtem Ábel blogját is - majd minduntalan kavargattam, és rossz helyre írtam a bejegyzéseket. Mire Edit nővérkém megkérdezte: mikor egyesíted a két blogot? Hát most!!! Ezentúl a két kis csemetéről itt, ezen a felületen lehet majd olvasni.