Nahát, újból Ábelről írok...
A kisebbik szurdokpüspöki herceg imád mindent utánozni. Ellopta valamelyik reggel a fogkefémet, nekem az utazó fogkefe jutott, majd Ábel benn a fürdőszobában, nézett engem, és elkezdte sikálni a fogait - teljesen meglepődtem. Azon már nem, hogy a fésűvel is teljesen jól utánozta a fésülő mozdulatokat, csak annyi volt a hiba mindebben, hogy a haj a fésű rossz odalával érintkezett, de így is tökéletes volt - láttam már a fésűvel játszadozni, és akkor is egyszer-kétszer utánozta a fésülő mozdulatot.
Ez a két nagy színpadi mozdulat után, apuci kedvence, a kacsintás következik. Mert hogy Ábel, kedves hölgyeim és uraim, már tud kacsintani. Egy nap felnézett apucira, aki kacsintott rá, majd Ábel vissza. De nem hunyorgott vagy nem csukta be mind a két szemét, hanem szabályosan kacsintott. Majd újból és újból. Manapság vízivás közben szeret kacsintgatni - valamivel ki kell tölteni azt a sok üres másodpercet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése