Ábel nagyon fogékony gyermek, és hát mivel itt van a nagy tesó, aki húzza, így mindent hamarabb tesz, mint Áron.
Azt már írtam, remélem, jól emlékszem, hogy a pelenkacserét már kérte Ábel. Ezt a játékot mostanság már unja, de rájöttem, hogy azért, mert már értelmesebb annál. Most vasárnao öltöztettem Áront, Ábel szokása szerint ott sertepertélt mellettem, és akkor csak úgy mondtam neki, hogy Ábel, kérem ide Áron pólóját - persze, mutattam a földön lévő majmos blúzra. Ábel errefel fogta magát, odament, felvette és a kezembe nyomta a pólót. Teljesen ledöbbentem.
Azóta mindent, mindent magyarázok neki, mert most már tudom, hogy biztosan érti. Amikor lát egy kutyát, akkor azt mondja, hogy vau-vau-vau, néha a cicára is, de a kutyára egyértelmű az utalás. Apuci megkérdezte tőle, hogy hol van anyuci, errefel ő csak úgy megmutatta a kis kezével. Jelzem, erre senki sem tanította. A lámpát azt mutogattuk neki, hogy hol van, és bárhol vagyunk, kérdem tőle, hogy hol a lámpa, akkor felnéz a mennyezetre és kis ujját mosolyogva felfelé szúrja.
No, de van egy dolog, amit nagyon nem szeretek: a kis békuci harap. Annyira, hogy a kezemen látszik is a helye, de más helyen is már kipróbálta milyen használni a fogacskáit. Ezt nagyon nem szeretem. Jaaaj és integet már, küld puszit. No meg ad is puszit, kinyitja a kis száját, olyan á és ó betű között valamit és rácuppan jó nyálasan az ember arcára :-D - egy élmény. Fogacskák: van már belőle kilenc. Négy nagy fenn, három nagy és egy növekvő lenn, majd egy zápfog felül, a bal oldalon. Szemfog nuku, azt majd vámpír módra később inger hatására növeszti majd?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése