Szóval Ábel jár óvodába. Olyan nem tervezett volt az egész, de ehhez ő is nagy mértékben hozzájárult. Egy június eleji melegebb napon, Ábelt végre rávettem, hogy a bilibe kakiljon. Levettem a pelust és azután meg egész délután a bilibe pisilt.
Délután-este elmentünk egy nagy autós előadásra, monster truck show volt egy Tesco parkolóban. Nos, ott apucit szépen lepisilte, fel is adtunk rá gyorsan egy pelust. Másnap is sokat pisilt be, délutánra el is fogyott a türelmem, mondtam is, hogy még egy napot kap és ha másnap is sokat bepisil, akkor abbahagyjuk az egészet, nekikezdünk máskor. De másnap sem pisilt be, és azután való nap sem. Kakis baleset volt kettő, de azt a cseresznye számlájára írtuk. Egy hét múlva már szobatiszta volt Ábel. Kész csoda!
Az óvónéni egyszer csak a nyár elején említette, hogy nem akar Ábel nyáron járni oviba? Én pedig kaptam az alkalmon, és következő héten hétfőn Ábel már oviba ment. Eleinte ott voltam egész délelőtt, de nem túlzottan hiányoztam neki. Harmadnap otthagytam egész délelőtt és ebéd után vittem haza - mind a két bogarat. Majd ott hagytam egész nap is, aludt szépen, nagyon elfárasztotta az ovi.
Ennek egy hónapja. Most az utolsó hét az oviban, a nyári vakáció előtt. Kolozsvárra megyünk nyaralni kicsit. De amit még mesélni szerettem volna: kérdem Ábeltől, kit szeret legjobban az óvodában? Mondja Timi nénit (ő az egyik dadus). Miért szereted őt - kérdem. Mert ad nekem rizset, ha kérek :-D. Fiú, a szerelem a hassal kezdődik.
