Ábel nagyon nagyon sokat beszél, de van, amikor nem értjük meg, mit is akar igazán. A bajt csak tetőzi, ha az anyuci fordítógépezet sem működik jól. Ez történt ma este is: vacsorához készülődve, Ábel kijelenti, hogy:
- Kérem krumplitojást.
- Micsodát? Krumplitojást?
- Nem, nem - mérgelődik Ábel - krumplitojást.
Apuci viccelődik is, hogy olyan nincs, hogy krumplitojás, Ábel már a kétségbeeség határán, hajtogatja, krumplitojás, krumplitojás, míg végre bekapcsol az anyuci fordítógépezet és megkérdi:
- Krumpligulyást?
- Igen, igen, kérem krumplitojást!!! - jön a felszabadult válasz.
Olyan aranyos egyébként, ő soha sem mondja azt, hogy leszállok vagy kérek, vagy megyek, hanem leszállom, kérem, megyem. Ő ezt a szabályt sajátította el.
Illetve nagy szóalkotó: a Thomas rajzfilmben van egy jelenet, ahol a vonatok ütköznek, és Ábel ilyenkor hangosan fel szokott kiáltani: puff! puff! Majd egyszer csak kijelentette: megyem pufni- vagyis megyek ütközni, ütköztetni autókat. Most már Áron is átvette, így a csúszdán, mikor a lent ülő gyermekhez a fenti gyorsan lecsúszik, akkor ők is puffnak.
