Tél és farsang

Most rövid leszek: téli és farsangi fotóink itt tekinthetők meg:

Tél és farsang van, babám!!

Aranyköpés

Éttermeset játszik Áron és Ábel. Áron hozza a friss árut és reklámozza: olyan olcsón adom, hogy már ingyen van.

Elállt Áronak a lába, hangyák másznak benne, ezt pedig Áron így közli: elájult a lában, hangyák másznak benne, ezért nem tudom mozgatni.

Mikulás album

Régóta adós vagyok a Mikulásos fotóval, és most, amikor a piros ruhás képek dömpingje alábbhagyni látszik, hadd tegyek rá én is egy lapáttal :-D.

Mikulás 2012

Ábel beszélget

Na nem úgy beszélget, mint a kisgyermekek, hanem mint a babák. Ámde ami furcsa és különleges, az az, hogy a beszélgetést egy igazán nehéz, három különböző szótagú szóval kezdte: apuci. Azt valahogy úgy mondja, énekeli, hogy a-pu-sziii - mélyen kezdve az a-t, majd a pu feljebb megy, hogy a sziii valahol a kettő között megálljon. Hogy mire mondja, még nem jöttünk rá, de sokat használja. A következő szótagocska az a vau-vau, amit elvileg akkor hallat, mikor Pixel jó erősen ugat, de használta már cicára is. Má-má, ta-ta, te-te-te, opa, stb. is el-elhagyja a száját, de ez az apuszii, ez nagyon konstans és határozott.

Valamikor reggel kis könyvet nézegettünk, mibe mindenféle állat meg tárgy van szín szerint felsorolva, nos abban van egy olyan sárga kacsa is, amilyen van nekünk a valóságban játékból. Nos, arra mondja, hogy háp-háp, és a kis ujjával mindig megmutatja, ha arra a lapra jutunk, hogy né. ott a kiskacsa. Azután meg észrevettem, hogy a számat figyeli, és igyekszik ő is úgy formálni a szavakat, ahogy én. Volt ott ám múgatás meg bégetés meg cicanyelven való dumálás is.

Írtam korábban, hogy a pelsucserét nagy szeretettel kezdeményezte, nos most az a kedvence, hogy a cipőit hozza, hogy húzzúk fel a lábára, és hogy abban parádézhasson a házban. Az apuci papucsát pedig az apuci lábára igyekszik felhúzni, naaagyon naagyon aranyosan...

Utánozó Ábel

Nahát, újból Ábelről írok...
A kisebbik szurdokpüspöki herceg imád mindent utánozni. Ellopta valamelyik reggel a fogkefémet, nekem az utazó fogkefe jutott, majd Ábel benn a fürdőszobában, nézett engem, és elkezdte sikálni a fogait - teljesen meglepődtem. Azon már nem, hogy a fésűvel is teljesen jól utánozta a fésülő mozdulatokat,  csak annyi volt a hiba mindebben, hogy a haj a fésű rossz odalával érintkezett, de így is tökéletes volt - láttam már a fésűvel játszadozni, és akkor is egyszer-kétszer utánozta a fésülő mozdulatot.

Ez a két nagy színpadi mozdulat után, apuci kedvence, a kacsintás következik. Mert hogy Ábel, kedves hölgyeim és uraim, már tud kacsintani. Egy nap felnézett apucira, aki kacsintott rá, majd Ábel vissza. De nem hunyorgott vagy nem csukta be mind a két szemét, hanem szabályosan kacsintott. Majd újból és újból. Manapság vízivás közben szeret kacsintgatni - valamivel ki kell tölteni azt a sok üres másodpercet...

Ábel, aki mindent ért

Ábel nagyon fogékony gyermek, és hát mivel itt van a nagy tesó, aki húzza, így mindent hamarabb tesz, mint Áron.

Azt már írtam, remélem, jól emlékszem, hogy a pelenkacserét már kérte Ábel. Ezt a játékot mostanság már unja, de rájöttem, hogy azért, mert már értelmesebb annál. Most vasárnao öltöztettem Áront, Ábel szokása szerint ott sertepertélt mellettem, és akkor csak úgy mondtam neki, hogy Ábel, kérem ide Áron pólóját - persze, mutattam a földön lévő majmos blúzra. Ábel errefel fogta magát, odament, felvette és a kezembe nyomta a pólót. Teljesen ledöbbentem.

Azóta mindent, mindent magyarázok neki, mert most már tudom, hogy biztosan érti. Amikor lát egy kutyát, akkor azt mondja, hogy vau-vau-vau, néha a cicára is, de a kutyára egyértelmű az utalás. Apuci megkérdezte tőle, hogy hol van anyuci, errefel ő csak úgy megmutatta a kis kezével. Jelzem, erre senki sem tanította. A lámpát azt mutogattuk neki, hogy hol van, és bárhol vagyunk, kérdem tőle, hogy hol a lámpa, akkor felnéz a mennyezetre és kis ujját mosolyogva felfelé szúrja.

No, de van egy dolog, amit nagyon nem szeretek: a kis békuci harap. Annyira, hogy a kezemen látszik is a helye, de más helyen is már kipróbálta milyen használni a fogacskáit. Ezt nagyon nem szeretem. Jaaaj és integet már, küld puszit. No meg ad is puszit, kinyitja a kis száját, olyan á és ó betű között valamit és rácuppan jó nyálasan az ember arcára :-D - egy élmény. Fogacskák: van már belőle kilenc. Négy nagy fenn, három nagy és egy növekvő lenn, majd egy zápfog felül, a bal oldalon. Szemfog nuku, azt majd vámpír módra később inger hatására növeszti majd?

A gyerek tud valamit...

Jövünk haza az oviból, templom felé megyünk. Áron mondja, hogy a templomot jó régen építették, amikor még nem voltak emberek, nem volt semmi. (Ilyen régen a mi meséinkben a dinók szoktak létezni.) Kérdem én tőle:
- Hogy tudták akkor felépíteni a templomot, ha akkor nem voltak emberek?
- Mert akkor voltak munkásemberek :-D .

A gyerek tud valamit...