Nyíregyházi kalandok

Szóval voltunk Anettéknél Nyíregyházán. Ők fotózták a következő albumban megtekinthetó fotórengeteget. Köszönjük!!!

Nyíregyházi kalandok

Kell pisilni!

Ember fia nagyközönség előtt nem mindig oszt meg ilyen dolgokat, de ez annyira aranyos volt, hogy csak na!

Ábel mindig mikor Áron mondja, hogy kell pisilni, és megy pisilni, nos ő is elkezdi kiabálni és ismételni, hogy Kell pisilni! Kell pisilni! Legutóbb épp Egerben történt mindez, miközben a vacsoránál ültünk - a másik vendég család szerencsére kisgyermekes volt, így megértették.

De történt ez itthon is, mikor apuci kinn építette a korlátot. És mivel nem tudom mikor jön valóban a farkas, vagy csak épp vicces kedvében van, nos levettem a pelust, leültettem bilire. De szokás szerint, most is a "nem jön a pisi" válasz érkezett. Nem nagyon érti még miről van szó.

Ilyen esetekben, persze, a pelus felvétele ellen kézzel-lábbal tiltakozik, és mivel fáradt voltam, nem adtam rá frissett. Helyette kimentem apucihoz valamit dumálni. Majd egyszer csak hallom, hogy nagy óbégatás van benn. Beszaladok és a következőket látom: Ábel a tárolóban, a polchoz támaszkodik, fél lába felemelve, mellette több kakadarabka, lába is kakás, belelépett és eközben sír, hogy kakás a lábam. Felkapom, be a kádba, de amíg el nem tűnik az utolsó darab kaka, óbégatás, sírás. Nagy a trauma.

Kárelhárítás megtörtént, tároló tiszta és fertőtlenített, baba nyugodt. Pár órával később apa is bejön, végzett a kinti munkával. Ábel szalad hozzá és panaszolja: szaros lett a lábam, apuci! Egy húsz hónapos gyermeknek igazi teljesítmény: emlékezett egy pár órával előtti eseményre és egész mondatot alkotott. Hiába na, a trauma az nagy volt.

Mi ez?

Elérkezett Ábel életében az a pont, amikor - szerintünk kicsit korán - rámutat dolgokra és kérdi Ez MIIII? Így, sok i betűvel végén, szépen felfele ívelve dallamát. Majd mi elmondjuk: ház, fa, kerítés stb. Majd azután következett ennek variációja: Mi ez? amire az egyszavas válasz egyelőre még teljesen elegendő. Nyilván, Áron is elkezdte őt utánozni, és mímelt babanyelven kérdi ő is ilyenkor, hogy Ez MIII ?

Ábel, most hogy 20 hónapos elmúlt nagyon sok mindent mond. Például reggel vagy hajnalban mikor ébred, akkor felül az ágyban és mondja: tejecske! Vagy vizet, vizet! Én pedig viszem, amik kér. Próbáltam megbeszélni vele, hogy ne ébredjen hajnalban ilyeneket kérni, de hát ez egyelőre még nem működik. Nagy szerelmese a motornak: motor, motor sírja, ha véletlenül nem tudunk valahova bemenni vele. Mert sok esetben nálunk van az autóban, visszük Pásztóra. Múltkor a két motor - mert hogy Áronnak is kellett motort vásárolni - egymás mellett parkolt, és Ábel mondja, kettő motor - már tudná, hogy mi az a kettő?? Cica, cica kiáltozza és szalad a cicák után - mert hogy most, miután elkóborolt a nagy fehér cica, lett két kicsi vöröses, Vidám és Mosolygós ahogy Áron keresztelte el őket. Szegény cicák nem győzik gyorsan szedni a lábukat, menekülnek gyermek, kutya elől is - be az autó alá.

Ábel már énekelni is tud: van a csip-csip csóka mondóka, és azt az ő módján, de mondogatja szépen, ügyesen. Ha zenét hall, táncikál, ide-oda ringatja magát. Néha belefeledkezik kicsit a rajzfilmbe is. Múltkor egy bábelőadást néztünk meg, annyira jó volt, hogy Ábel is követte - én is jól szórakoztam rajta (Fabók Mariann színművész követte el a Székely menyecske és az ördög 128. előadását).

Móniéknál voltunk a múltkor, ott tartottuk a babaklubot, és a csokis piskóta tallérból evett már vagy hármat, mikor megkértem Mónit rejtse el. El is tette a házba valahova, de nem túl rejtett helyre, mert Ábel - miután szaladt egy sort előre és hátra - egyszer csak megjelent egy piskótatallérral a szájában.

Szeret körbe-körbe szaladgálni: tegnap az Obiban azt találta ki, hogy kijött az ügyfélszolgálati kijáraton, majd vissza a nagy bejáraton, és ez így ment körbe-körbe, míg fel nem vettem az ölembe és vittem ki az üzletből...

JA és anyuci, anyuciiii így hív mindig reggel, mint ahogy most is tette :-D.

Életem első igazi anyák napja

Amikor az első baba, Áron született, a doki azt mondotta: Gratulálok, anya lettél! Kicsit csodálkoztam is, hogy miért mond ilyeneket a doki, nem éreztem magamat én anyának, hanem egy fáradt valakinek, aki azt sem tudta, hogy mit vállalt magára az elkövetkező húsz-harminc évre.

Igazából abban a szent percben pisilni szerettem volna, de aki szült, az tudja, hogy ez többnyire egy álmodik a nyomor kategória. Mivel nagyon reszkettem a szülés után, az ágyban feküdtem, takarót hoztak - Áront rögtön elvitték, mert kakis magzatvízből ivott, így vele nem is foglalkozhattunk. De mivel ha pisilni kell, akkor pisilni kell, Kati, a szülésznő, hozott egy kacsát, ágyba be és akkor minden belédnevelt inger ellenére, ágyban ülve, szülés után pisilj. Szóval nem éreztem magamat anyának.

Majd jött a síros kis poronty, akiről éjjel-nappal gondoskodni kellett, hullafáradt volt az ember, szokni kellett a hormonváltozásokat, majd az újabb terhesség, szülés, fáradtság, kétségbeesés, testvércivódás, veszekedések, vitatkozások stb. Nem, nem éreztem magamat anyának.

Majd eljött 2013, mikor első alkalommal volt anyák napja ünnepség az oviban. Ábelt altatását jó előre elterveztem hogy időben ébredjen, - apuci munkában, így rá nem lehetett számítani -, majd kicsit kicsípte magát az ember lánya, be a babakocsiba a kisebb babát. Ábellel már az ünnepségnek helyt adó tornaterembe mentünk egyenesen - az én fejemben a gyerkőcöket felöltöztetik az óvonénik vagy a dadusok vagy felöltöznek egyedül és akkor jönnek oda, de nem, kiderült, hogy nekem kellett volna felöltöztetni őt, ferde szemmel nézett rám az óvonéni, hogy ilyen későn értem oda - Ábel mindeddig a tornateremben, babakocsiban biztonsági övezve várt.

Majd megkezdődött a kis előadás, ahol az umca-umca zene és éneklés helyett Tavaszi szél vizet áraszt, meg Édesanyámos dalok versikék hangzanak el. Nagyon aranyosak voltak, Ábel minden csöndes szünetet tapsolása gyakorlására használt fel. Anya persze a fényképezőgépet otthon felejti, no de ott van Alexa és Viki anyukája, meg Emese anyukája, így a fénykép és videó is letudva. Végre vége van mindennek. Ábelt kiszabadíthatom a babakocsijából, elvegyül a gyermekrengetegben. Következő kép: Ábel és Áron megtalálják egymást a vadonban, és megölelik egymást. Spontán, őszintén, ahogy csak a gyermekek képesek rá. Nos, ekkor lettem én anya. Igazán büszke és meghatott anya.

Madárijesztő

Áron az egyik rajzfilmből megtanulta a madárijesztő szót, a hozzá kapcsolódó tartalommal együtt.

Minap a két fiúval gumicsizmával pocsolyakeresésbe indultunk az eső másnapján. Meg is találtuk őket, Ábel úgy nézett ki mint egy off-road autó mosás előtt. Áron azért jobban vigyázott...

Miközben a pocsolyákban gondtalanul ugrálgattak a gyerkőcök, madárka szállt le inni kis vizet, majd el is repült.
Áron kérdi:

- Miért repült el a madár?
- Mert megijedt.
- Kellett volna tegyünk ide madárnyugtatót. :-D

Cicaétel

Kiderült, Ábel szereti a cicaételt. Kóstolgatni.

A cicának a tálja a pinceajtó mellett van, ahová három lépcsőn keresztül vezet az út. Nos, ezeket a lépcsőcskéket Ábel mesterien meglépi, és pikk-pakk a pinceajtó mellett van. A cica nem szokta teljesen kienni a tálkájából az ételt - ami cicatáp -, marad mindig vagy 20 szem benne. Ábel pedig mindig lecsap rájuk, és ha Pixelt kiengedtük, szorgalmasan eteti vele a kutyát. No meg néha-néha ő is megkóstolja, megnyalogatja, hogy lenyelte volna, azt még nem láttam :-D.

Ez ellen nem is tudom mit tegyek, nem is vagyok biztos benne, hogy tennem kellene valamit... végül is Ábel is boldog, mert eteti a kutyát, a kutya is boldog, mert eszik, anyuci is boldog, mert a kisebbik királyfiú nem valami újabb nyaktöréssel fenyegető mutatvány kitalálásán töri a fejét.

Gyigyiszli

Mind a két fiú rendkívül kreatív a beszéd területén: Áron annak idején a cumiját csipinek nevezte el, és hát mi is annyira átvettük ezt a szót, hogy Ábelnél már ezt használtuk, sőt, a szűkebb családi kör is átvette a kifejezést.

Ábel ő a gyigyiszli szót találta ki és hangoztatta hosszasan, hosszasan, míg egy nap Áron azt mondta neki kicsit mérgesen: nincs gyigyiszlim! Vagyis ő is átvette... Ábel rendkívül türelmetlen, hogy megtanulja a szavakat.

Van egy kis könyvünk, abban van sok-sok kép mindenről, és van kép sajtról is - sa sa, szőlőről - sző sző, almáról - ama stb. És még mindig tudja az első szavát, az a-pu-szit. A sziát azt is rég tudja és helyesen is használja, köszön néniknék, bácsiknak. A gyerekek azok: ba-ba, ba-ba, né-nii né-nii is van már. Pá-pá-t is kiejtett már a száján, de a hoppá is kadvenc szó. Az oviban mindig Áronka köszön az óvonéniknek az ajtóban: cso-kó-loooom. És hát az óvonénik ennek mind-mind örvendnek. Ábel is köszön már a maga módján: odamegy az ajtóhoz, behajol és a cso-kó-looom dallamra - mert ez egy dallam - ő is produkál valami háromszótagú hasonlót. Ennivaló!