Kell pisilni!

Ember fia nagyközönség előtt nem mindig oszt meg ilyen dolgokat, de ez annyira aranyos volt, hogy csak na!

Ábel mindig mikor Áron mondja, hogy kell pisilni, és megy pisilni, nos ő is elkezdi kiabálni és ismételni, hogy Kell pisilni! Kell pisilni! Legutóbb épp Egerben történt mindez, miközben a vacsoránál ültünk - a másik vendég család szerencsére kisgyermekes volt, így megértették.

De történt ez itthon is, mikor apuci kinn építette a korlátot. És mivel nem tudom mikor jön valóban a farkas, vagy csak épp vicces kedvében van, nos levettem a pelust, leültettem bilire. De szokás szerint, most is a "nem jön a pisi" válasz érkezett. Nem nagyon érti még miről van szó.

Ilyen esetekben, persze, a pelus felvétele ellen kézzel-lábbal tiltakozik, és mivel fáradt voltam, nem adtam rá frissett. Helyette kimentem apucihoz valamit dumálni. Majd egyszer csak hallom, hogy nagy óbégatás van benn. Beszaladok és a következőket látom: Ábel a tárolóban, a polchoz támaszkodik, fél lába felemelve, mellette több kakadarabka, lába is kakás, belelépett és eközben sír, hogy kakás a lábam. Felkapom, be a kádba, de amíg el nem tűnik az utolsó darab kaka, óbégatás, sírás. Nagy a trauma.

Kárelhárítás megtörtént, tároló tiszta és fertőtlenített, baba nyugodt. Pár órával később apa is bejön, végzett a kinti munkával. Ábel szalad hozzá és panaszolja: szaros lett a lábam, apuci! Egy húsz hónapos gyermeknek igazi teljesítmény: emlékezett egy pár órával előtti eseményre és egész mondatot alkotott. Hiába na, a trauma az nagy volt.