A vírusos játék

 

Most, hogy az iskolakezdésen túl vagyunk, a koronavírus meg egyebek első pánikján túlléptünk, szóval most van itt az ideje annak, hogy a vénasszonyok nyarát a romkertben - azaz romiban - töltsük. Eddigi állandó partnerek voltak Peti és Polli, de pénteken a szép napsütés további gyerkőcöt vonzott a szabadba.

Miközben mi anyukák önfeledten beszélgetünk, felfigyelünk, hogy a gyerkőcök ugyanazt játszák, mint egy nappal korábban: a vírusos játékot. Többnyire Áron, a legnagyobb volt a játékmester, a többi gyerkőc pedig lehunyt szemmel várta, hogy érintéssel kiválassza közülük ki lesz a vírus: egy érintés gyerek, két érintés, vírus. Majd miután felébrednek a gyermekek, a rövid önfeledt szaladgálás után a játkmester hirtelen felkiált: a vírus most fertőz!

 És ekkor kezdődik az aktuális játékba csomagolt fogócska, szaladgálás, izzadásig. A vírusfertőzésnek komoly szabályai vannak: ha egyszer érinti meg az embert, akkor csak beteg lesz, ha kétszer akkor már krónikus beteg és vírusként fertőz. 

A gyerkőcök meggyógyíthatják egymást játék közben, de ha mindenki vírusos lesz, akkor a vírus győzött. És az esélyeket kiegyenlítendő, ha több gyerkőc játszik, akkor nem egy, hanem két vírus is van.

Ők így dolgozzák fel a mi félelmeinket.

Az a finom fül

A történet megértéséhez egy kis előzetes tartozik. Áron és Ábel, de főképp Áron lassan reagál, ha kérdezünk valamit. Mindig kétszer, háromszor kell visszakérdeznünk, ahhoz, hogy egy választ kicsikarjunk belőlük - főleg akkor fordul ez elő, mikor iPad, tévé vagy egyéb elmélyült figyelemhez vezető dologgal foglalkoznak.

A tegnap Áron apuci ölében ült és figyelte, ahogy apuci játszik a hősös játékkal. Apuci megpuszilta Áron fülét és vidáman megkérdezte:
- Vajon mitől olyan finom ez az Áron füle?
- Hát attól, hogy nem válaszolunk időben, mikor kérdeznek!

Humorérzék, kipipálva!

A töklámpás és társai

A fiúk rákaptak a YouTube ízére. Múltkor a koponya legóval játszottak, lefilmeztem őket, és mikor nézegettem a gépemen, meglátták.
- Tedd fel az internetre - kérték.

Hát jó, csináltam egy YouTube csatornát a fiúknak, és fel is tettem az első videót. Majd miután ezt jól megnézték, kirándultunk egyet, ahol egy sárga levelekkel borított patakot láttunk - ott is kellett filmeznem, majd itthon is bemutatták a töklámpást. A töklámpásos videó készült el hamarabb, azt is feltettem az internetre, íme ide:

Eltartalékoltam

Eltartalékoltam az elektromot az ájpededben, hogy ne merüljön le - üdvözli Ábel a munkából hazatérő fáradt apucit.

És neki ki parancsol?

Szóval, nem most történt, de emlékezetes, és le kell írnom.

Már nem is tudom milyen okból, elkezdtük magyarázni a fiúknak a katonai rangokat, a felépítését  katonaságnak. Ez így történt:
- A katonaságban ha van tíz katona, annak a főnöke a tizedes, tehát a tizedes parancsol annak a tíz katonáknak. Tizedesekből, ha van tíz darab (egy ki matematikát is csempésztünk belé), akkor az száz katonát jelent. A tizedeseknek meg ki parancsol?

Nem tudták a választ, így jött a megoldás: a százados.

És ha van tíz százados, akkor az ezer katonát jelent. A századosoknak meg ki parancsol? Az ezredes.

És ha van több ezredes, akkor nekik ki parancsol? Hát a király!

Ezen a ponton már nagyon belejöttek a kérdezős-felelős játékba.

- És vajon a királynak ki parancsol? (Én itt konkrétan a népre gondoltam, mint válasz, de Ábel megelőzött):

A királyné.

Hát igen, a királynak a királyné parancsol. (Mint ezen a képen, ahol a mostani, Erzsébet brit királynő édesanyja, ugyancsak Erzsébet van előtérben és csak a lába látszik a hatalmat gyakorló VI. Györgynek.)

Hogy süssük meg a nyulat?

Hogy süssük meg a nyulakat - kérdi Ábel? Ropogósan, puhán vagy csontosan?


Magyarázat: nyuszis játékot játszanak, és variálják a játékot. Ha egy nyúl nem ér a célhoz időben levadásszák, és megsütik. A lehetőségek, amit már felsoroltunk: ropogós, puha vagy csontos.

Darázscsípés, kettő

Ábelt idén nem kímélték a darazsak. Kettő is megcsípte egy hét leforgása alatt. Az első itt történt a diófa alatt - ebédelni készültünk kinn, kivittem a levest, mikor két darázs is ott repdesett a leves körül, nem igazán tudtuk elhessegetni. Ábel nagyon éhes volt, móhon kanalazta a levest és nem vette észre, hogy a kanálra szállt az egyik, bekapta. Mi ebből csak a nagy ordítást hallottuk - naaagyon fájt neki. Azonnal be a házba és hideg vizes borogatást tettünk a szájára. A pozítiv, hogy megtudtuk, nem allergiás a darázscsípésre... Ez egy szombati napon történt, azután, vasárnap mentük Kolozsvárra. Ahol a következő héten kedden ellátogattunk a Dónát negyedi strandra. Ahol újból megcsípte egy darázs, most az ujját. Áron levetett és vizes fürdőgatyáját szorította az ujjára, úgy aludt el vele azután. Azóta a darazsaktól nagyon fél.

Csoda történt!!!

Ami nagyon vicceset le akartam jegyezni az örökkévalóságnak: egyik nap Ábel rohanva jön előre a kert végéből, kiabál, hogy: - Apuci, csoda történt! Én nem voltam kinn, apuci mesélte a történteket. - Milyen csoda történt Ábelci? - Hát egres lett a ribizliből! - kiált lelkesen Ábel. - Micsodaaa??? Hát egres lett a ribizliből.... jön továbbra is a válasz. A csodát azonban megfejtettük. Ábel megkóstolta az éretlen ribizliszemeket, és ugyanolyan savanyúnak találta őket, mint az egres szemeket. Ennyi. Egyébként nem unatkozunk, tellnek-múlnak a napok, hónapok, évek... Ábel első ovis éve végén van, Áron meg jövőre megy majd iskolába - bár betöltötte már a hat évet, egy évet még marad az oviba erősödni, okosodni kötelezettségek nélkül. Ábel felfedezte egy régi csipijét, amit annyira nem szeretett korábban, de most nosztalgiázva cuppogtatja, nyalogatja. Nyalogatásról jut eszembe - Ábelnek egy ideje mániája, hogy mindenkit megnyalogat. Néha még a kutyát is.

Gondolós

Találos kérdésekkel ütöttük el a lefekvés előtti rövid időt vasárnap este: úgy belejöttünk, hogy mindenki sorba gyártotta és mondta a jobbnál jobb találos kérdéseket. Persze, ezeket ki kellett gondolni, legyártani, majd elmondani.

Ábel hétfő este, az ovis pihenéstől kellőképpen mozgékonyan, a nagy ágyba invitálja apucit, hogy gondolós játékot játszódjanak. Milyen gondolós játék? - kérdi apuci. Olyan gondolós kérdés! - oldja fel a rejtélyt Ábel.

Beragadt a lemezed?

Második nap van paradicsomleves, miután napokon át könyörgött Áron, hogy főzzek már paradicsomlevest. Mind a ketten imádják ezt a levest egyébként ... Áron megnézi a levest, kicsit fintorog, hogy már megint paradicsomleves és akkor megkérdi
- Anyuci, beragadt a paradicsomleves főző lemezed?

xxx

Ül a vécén, nagy a büdösség Áron körül. Áron:
- Gyertek be mind a ketten!
Apuci:
- Miért?
- Hogy tudjam kiszámolni, ki törölje meg ma a fenekem :-D.

Ábel és az óvoda

Szóval Ábel jár óvodába. Olyan nem tervezett volt az egész, de ehhez ő is nagy mértékben hozzájárult. Egy június eleji melegebb napon, Ábelt végre rávettem, hogy a bilibe kakiljon. Levettem a pelust és azután meg egész délután a bilibe pisilt.

Délután-este elmentünk egy nagy autós előadásra, monster truck show volt egy Tesco parkolóban. Nos, ott apucit szépen lepisilte, fel is adtunk rá gyorsan egy pelust. Másnap is sokat pisilt be, délutánra el is fogyott a türelmem, mondtam is, hogy még egy napot kap és ha másnap is sokat bepisil, akkor abbahagyjuk az egészet, nekikezdünk máskor. De másnap sem pisilt be, és azután való nap sem. Kakis baleset volt kettő, de azt a cseresznye számlájára írtuk. Egy hét múlva már szobatiszta volt Ábel. Kész csoda!

Az óvónéni egyszer csak a nyár elején említette, hogy nem akar Ábel nyáron járni oviba? Én pedig kaptam az alkalmon, és következő héten hétfőn Ábel már oviba ment. Eleinte ott voltam egész délelőtt, de nem túlzottan hiányoztam neki. Harmadnap otthagytam egész délelőtt és ebéd után vittem haza - mind a két bogarat. Majd ott hagytam egész nap is, aludt szépen, nagyon elfárasztotta az ovi.

Ennek egy hónapja. Most az utolsó hét az oviban, a nyári vakáció előtt. Kolozsvárra megyünk nyaralni kicsit. De amit még mesélni szerettem volna: kérdem Ábeltől, kit szeret legjobban az óvodában? Mondja Timi nénit (ő az egyik dadus). Miért szereted őt - kérdem. Mert ad nekem rizset, ha kérek :-D. Fiú, a szerelem a hassal kezdődik.

Leceruzáltad?

Leceruzáltad ? - kérdezi Ábel Árontól, akinek zöld karióka nyomok vannak az arcán...

Kiköplek!

Kicsit büdös van a fürdőszobában, hát, khmm, hogy is mondjam, olyan dolog keletkezett ott, ami bűzzel jár. Ábel bemegy, kijön és fintorog:
- Hű, de büdös, hű de büdös. Kiköpöm, phjú, pjúú, phjúúú - és már köpi is ki a bűzt.

Nem pancsolhatsz!

Áron és Ábel együtt fürdenek. Sírás hallatszik, Ábel a hangos. Megyek megnézni, mi a baj. Áron tudja, hogy ha elmondja őszintén mi történt, nincs büntetés, így alapos részletekkel szolgál.
- Velem együtt pancsolt, és nem akartam. Ezért megbüntettem, egy hétig nem pancsolhat!

Kacagásomat alig tudom visszatartani, és megkérdem, hogy mégis, miért sír Ábel.

- Mert közel pancsoltam hozzá. (értsd megütöttem vagy meglöktem)

De már Ábel is megvigasztalódott, kacag, mehetek dolgomra.

Az ébresztőóra

Ábel nálunk az ébresztőóra, és ez nem változott azóta sem, hogy a Thomasos vonatágyában alszik. Egy ideig a babaágy jelentette korlátokkal ébredt minden reggel, hiába tudott kiszállni belőle egyedül, felült az ágy közepén és kiáltotta: megébredtem, anyuci, megébredtem! Én visszakiabáltam neki álmosan, jól van, szálj ki az ágyból, gyere ide, de semmi, megvárta, amíg oda nem mentem hozzá és ki nem emeltem ágyából.

Aztán tegnap reggel következett a friss verzió: hálózsákostól kiszált az ágyból, idejött hozzánk a szobába és mindkettőnket puszival ébresztett :-D elolvadtam szó szerint.

Ma reggel újból csergőóra üzemmódba kapcsolt Ábel, de új szöveget vett fel repertoárjába: kiphentem magam, anyuci, kipihentem magam.

Az igazi rajongás

Gondolom, ti is ismeritek, hogy az anyai puszi mindent orvosol, nincs ez másképp nálunk sem.
Ábellel a peluscseréhez készülődünk, mikor a kezében tartott fém Thomas vonattal megütötte az ajkát - aki nem ismerné, Ábel Thomas rajongása mindenek feletti.

Sír, sír Ábel, kérdem:

- Fáj a fogad, az ajkad? Hol puszilja meg anyuci?
Sír, sír, de közben valamit motyog.

- Hol fáj?
Ábel nyújtja Thomast, és mondja:
- Thomas fáj, puszild meg anyuci!
Meg kellett puszilnom a Thomas vonatot, utánna megpuszilhattam Ábelt is.

Már említettem, hogy Ábel rajongása mindenek feletti? Amint most kiderült, még saját maga feletti is :-D

Krumplitojás

Ábel nagyon nagyon sokat beszél, de van, amikor nem értjük meg, mit is akar igazán. A bajt csak tetőzi, ha az anyuci fordítógépezet sem működik jól. Ez történt ma este is: vacsorához készülődve, Ábel kijelenti, hogy:
- Kérem krumplitojást.
 - Micsodát? Krumplitojást?
- Nem, nem - mérgelődik Ábel - krumplitojást.

Apuci viccelődik is, hogy olyan nincs, hogy krumplitojás, Ábel már a kétségbeeség határán, hajtogatja, krumplitojás, krumplitojás, míg végre bekapcsol az anyuci fordítógépezet és megkérdi:

- Krumpligulyást?
 - Igen, igen, kérem krumplitojást!!! - jön a felszabadult válasz.

 Olyan aranyos egyébként, ő soha sem mondja azt, hogy leszállok vagy kérek, vagy megyek, hanem leszállom, kérem, megyem. Ő ezt a szabályt sajátította el. Illetve nagy szóalkotó: a Thomas rajzfilmben van egy jelenet, ahol a vonatok ütköznek, és Ábel ilyenkor hangosan fel szokott kiáltani: puff! puff! Majd egyszer csak kijelentette: megyem pufni- vagyis megyek ütközni, ütköztetni autókat. Most már Áron is átvette, így a csúszdán, mikor a lent ülő gyermekhez a fenti gyorsan lecsúszik, akkor ők is puffnak.

Ábel

Szóval Ábel. Nagyon érdekes és szokatlan egyben, hogy két gyermek tud ennyire különböző majd egyforma lenni.

Milyen fejleményről is írjak? Arról, hogy be nem áll a szája, annyit beszél, amennyit csak tud? Mi az - kérdi és sajnos nem tudom pontosan meghatározni, mi is az amire céloz, ezért nekem is kérdéssel kell válaszolni ilyenkor.

Imád vízben pancsolni, Újabb szokás, hogy a nagy fürdőszobában feláll a nagy fellépőre és veszi a kagyló dugóját, bedugja, majd megengedi a vizet. Szerencsére van a biztonsági lefolyó, mert ha nem, akkor naponta árvíz lenne. A pancsolás után továbbra is szereti a vonatozást.

Vonatozás, hogy én erről nem írtam! A nyáron vettem a fiúkat egy délelőtt és huss, felültünk a Salgótarjánba tartó vonatra. Az út 50 perc, de a fiúkkal 10-nek tűnik. Megérkeztünk, ott a bányamúzeum udvarán álló kis bányavonatokra mászkáltunk fel - ki van írva, hogy nem szabad, de hát ki tudja leparancsolni őket onnan? Majd kis meki - ahová többet nem megyünk, mert az étel nagy része megmaradt, majd a pályaudvaron kiállított gőzmozdony, majd vonat hazafelé, majd alvás. Nos, azóta Ábel mindene a vonat. Thomast kell nézni reggel - ha hajnalban felsír, akkor is azt követeli, hogy vonat, vonat! Alvás előtt néha a mobiltelefonon nézegeti a  Thomas egy részét, hátha elalszik - van, amikor sikerül. A vonatoknak külön polca van, azt ő mindig kisajátítja. A könyvtárból Thomasos könyvet vettünk ki nagyon élvezte. No meg kozmetikus Mariettától is kapott egy kis Thomasos könyvet ajándékba, hát van, hogy azzal alszik. Közeleg kétéves születésnapja, így biztos valami Thomast fog kapni, Thomasos tortával...

Nyáron mamáéknál a Monostoron a villamosra is azt mondta, hogy vonat, a trolibuszra is, aztán szerencsére sikerült megtanulni, hogy az villamos vonat, meg troli vonat. (Nem volt könnyű dolga, mamáéknál épp a járdát építették, szét volt bombázva az egész környék és telis-tele volt nehézgépekkel: teherautóval, úthengerrel, árokásóval, játszótér felnőtteknek.)

Elkezdtünk járni úszni, bár ő inkább pancsizik, nem szereti annyira, mint annak idején Áron. Itthon jobban élvezi a kis vizet és a káda, talán azért, mert önállóan tudja tenni mindezt - fogalmam sincs.

Enni egyedül eszik mindent - már ha kéri. A tejecskéről leszokott - egy regel hirtelen ivott tejet, ki is hányta egy részét, azóta csak véletlenül kóstolt tejet. Helyette ott van a kis ivójoghurt, négyet is megiszik egy nap. Csak bírja az ember pénzzel :-D.

Szeret a lego duplóval is játszani, magas-magas tornyokat szokott építeni. No meg szereti lerombolni azt, amit Áron épít - van is ám ilyenkor hiszti meg sírás!

Imádom, amikor azt mondja: semmi baj, anyuci, semmi baj és megsimogat. Mikor mondja úgy hangzik, hogy sebbi baj anyuci, sebbi baj! Imádnivaló! Igaz Áron is a bohóc helyett bobócot mond - végül is így könnyebb.

Reggel Áronnal együtt szokott kelni, vagy elkísérjük az oviba Áront vagy az ablakból integetünk apucinak. Betti vigyáz rá - az a Betti, akinek a kicsi Emese és Regina a lányai, imád náluk lenni. Nem szokott sírni, mikor ott kell őt hagyni, meg lehet neki magyarázni, hogy anyucinak el kell mennie, de játszani fog Emesével és Reginával - a lányok vigyáznak rá, mint tulajdon gyermekükre :-D Nagyon aranyosak együtt!!!

Imádja Pixel és a cicát, továbbra is. Ez a szerelm megmaradt.

Egyelőre ennyi jut eszembe. Most mennem kell ébreszteni, mert hajnali ötkor fenn volt egy órácskát és most pótolja be. Negyed tíz most, és nem fog semmit sem aludni délben, ha nem költöm fel.

Az elsiratott maci

Van Áronnak a sárga macija: aki nem ismerné, ez az a maci, amivel Áron nagyon régóta együtt alszik, mióta már felfogta, hogy anya nincs mindig mellette és kell egy anyuci pótló valami. A sárga maci igazi világlátott maci: postán érkezett, egy csomagban, szülés után ez volt az első független és gyermekmentes teendőm, hogy elmentem érte. Arra nem emlékszem már, milyen volt a doboza, azt igen, hogy kitől érkezett - Anna, köszönjük újból az ajándékot - és hát azt a pillaantot sem dokumentáltam, mikor a maci a sárga maci lett.

 A maci mindig velünk utazott a hátsó ülésen, ott szorongatta Áron és nézett ki a nagy idegenbe. Ment mamáékhoz, együtt volt Áronnal, mikor először otthagytam Bettynél, ott volt az első napon az oviban, szinte soha sem hiányzott onnan - az is előfordult már, hogy neki kellett vigyáznia az ovira, mikor ottfelejtődött.

 Az új oviba is velünk jött - habár, el kell ismernem, hogy mióta középső-nagycsoportos lett Áron és a maci, sokkal több barát és látnivaló és érdekesség és izgalmas dolog várta Áront, így egyre gyakoribb lett, hogy a maci itthon maradt, vagy az oviban felejtődve ott aludt.

 Egyik nap, mikor itthon maradt, Ábel ölébe kapta, és mondta: visszük Áronnak. Az oviba. És el is vittük. Aznap a kiscsoportos óvó néni vigyázott már Áronra, mert szokás szerint utolsóként érkeztünk. Ábel átadta Áronnak a macit, majd kiszaladt az udvarra, ahol talált egy kuka mellett felejtett motort és azzal tepert be simán az ovi öltözőjébe. Majd az óvó néni kellett segítsen, hogy lefejtsük Ábelt a motorról, mert annyira akart volna még menni. Azután jött az ovi előtti kis játszótér, ahol mindig meg kell állni a favonatot karbantartani, a rugós hintát macerálni. Majd jött a bolt, ahová be lehetett szaladni és megkacagtatni minden eladót. Majd jött Betty és Emese és a nagy játszás, ahogy a régi babaklubos babával találkoztunk. És este apuci már ölében vitte be Áront is, mert két óriás darázs ólálkodott a bejárat mellett.

 És a sok történés és izgalom közepette a maci eltűnt. Reggel még szóltam apucinak, a maci a csomagtartóban van, vigyétek, de apa visszaszólt, nincs. Így reggel nem ment az oviba, délután nem kísérte haza Áront, este nem aludt vele - bár annyira fáradt volt, hogy nem is jutott eszébe. Másnap az óvodát átkutattuk, de semmi. A játszótéren sem volt. Emesééket nem mertem felhívni, legyenek ők az utolsó remény, hátha náluk maradt. Sajnáltam, hogy nem írtam oda a számom a narancssárga sáljára - bár az a sok mosástól biztos kikopott volna. Azt is megnéztem, a játszótéren hová tehetem ki az eltűnt a maci plakátot, de még nem fogalmaztam a szöveget, mert akkor már beismerés lett volna.

 Második nap este Áron kereste maciját, én meg beismertem, a maci eltűnt. A szívem kicsit meg is szakadt. Áron is sírt kicsit, de készültem egy csere kutyával, de csak ketten a jegesmacival pótolhatták a sárga macit. Fájt is kicsit, hogy így megelégedett a csere állatokkal. Elsirattam a macit. Nagyon hiányzott. Nagyon. Négy és fél éve együtt volt velünk.

 Másnap reggel a pótkutya ment az oviba. Délután Áron elnevezte Goofynak, mert nevet keresva azt javasoltam, legyen a kedvenc rajzfilmhős a névadó. Goofy jött velünk. A sárga maci már nem.

 Este kicsit szomorúan, de megkönnyebbülten is fektettem le Áront. Büszke voltam rá, hogy könnyen vette az akadályt, a sárga maci hiányát Goofy tudta pótolni. Majd felemelem a paplant, és a sárga maci ott volt. Visszajött hozzánk.

Nyíregyházi kalandok

Szóval voltunk Anettéknél Nyíregyházán. Ők fotózták a következő albumban megtekinthetó fotórengeteget. Köszönjük!!!

Nyíregyházi kalandok