Ábel

Szóval Ábel. Nagyon érdekes és szokatlan egyben, hogy két gyermek tud ennyire különböző majd egyforma lenni.

Milyen fejleményről is írjak? Arról, hogy be nem áll a szája, annyit beszél, amennyit csak tud? Mi az - kérdi és sajnos nem tudom pontosan meghatározni, mi is az amire céloz, ezért nekem is kérdéssel kell válaszolni ilyenkor.

Imád vízben pancsolni, Újabb szokás, hogy a nagy fürdőszobában feláll a nagy fellépőre és veszi a kagyló dugóját, bedugja, majd megengedi a vizet. Szerencsére van a biztonsági lefolyó, mert ha nem, akkor naponta árvíz lenne. A pancsolás után továbbra is szereti a vonatozást.

Vonatozás, hogy én erről nem írtam! A nyáron vettem a fiúkat egy délelőtt és huss, felültünk a Salgótarjánba tartó vonatra. Az út 50 perc, de a fiúkkal 10-nek tűnik. Megérkeztünk, ott a bányamúzeum udvarán álló kis bányavonatokra mászkáltunk fel - ki van írva, hogy nem szabad, de hát ki tudja leparancsolni őket onnan? Majd kis meki - ahová többet nem megyünk, mert az étel nagy része megmaradt, majd a pályaudvaron kiállított gőzmozdony, majd vonat hazafelé, majd alvás. Nos, azóta Ábel mindene a vonat. Thomast kell nézni reggel - ha hajnalban felsír, akkor is azt követeli, hogy vonat, vonat! Alvás előtt néha a mobiltelefonon nézegeti a  Thomas egy részét, hátha elalszik - van, amikor sikerül. A vonatoknak külön polca van, azt ő mindig kisajátítja. A könyvtárból Thomasos könyvet vettünk ki nagyon élvezte. No meg kozmetikus Mariettától is kapott egy kis Thomasos könyvet ajándékba, hát van, hogy azzal alszik. Közeleg kétéves születésnapja, így biztos valami Thomast fog kapni, Thomasos tortával...

Nyáron mamáéknál a Monostoron a villamosra is azt mondta, hogy vonat, a trolibuszra is, aztán szerencsére sikerült megtanulni, hogy az villamos vonat, meg troli vonat. (Nem volt könnyű dolga, mamáéknál épp a járdát építették, szét volt bombázva az egész környék és telis-tele volt nehézgépekkel: teherautóval, úthengerrel, árokásóval, játszótér felnőtteknek.)

Elkezdtünk járni úszni, bár ő inkább pancsizik, nem szereti annyira, mint annak idején Áron. Itthon jobban élvezi a kis vizet és a káda, talán azért, mert önállóan tudja tenni mindezt - fogalmam sincs.

Enni egyedül eszik mindent - már ha kéri. A tejecskéről leszokott - egy regel hirtelen ivott tejet, ki is hányta egy részét, azóta csak véletlenül kóstolt tejet. Helyette ott van a kis ivójoghurt, négyet is megiszik egy nap. Csak bírja az ember pénzzel :-D.

Szeret a lego duplóval is játszani, magas-magas tornyokat szokott építeni. No meg szereti lerombolni azt, amit Áron épít - van is ám ilyenkor hiszti meg sírás!

Imádom, amikor azt mondja: semmi baj, anyuci, semmi baj és megsimogat. Mikor mondja úgy hangzik, hogy sebbi baj anyuci, sebbi baj! Imádnivaló! Igaz Áron is a bohóc helyett bobócot mond - végül is így könnyebb.

Reggel Áronnal együtt szokott kelni, vagy elkísérjük az oviba Áront vagy az ablakból integetünk apucinak. Betti vigyáz rá - az a Betti, akinek a kicsi Emese és Regina a lányai, imád náluk lenni. Nem szokott sírni, mikor ott kell őt hagyni, meg lehet neki magyarázni, hogy anyucinak el kell mennie, de játszani fog Emesével és Reginával - a lányok vigyáznak rá, mint tulajdon gyermekükre :-D Nagyon aranyosak együtt!!!

Imádja Pixel és a cicát, továbbra is. Ez a szerelm megmaradt.

Egyelőre ennyi jut eszembe. Most mennem kell ébreszteni, mert hajnali ötkor fenn volt egy órácskát és most pótolja be. Negyed tíz most, és nem fog semmit sem aludni délben, ha nem költöm fel.