2014. május 13., kedd

Leceruzáltad?

Leceruzáltad ? - kérdezi Ábel Árontól, akinek zöld karióka nyomok vannak az arcán...

2014. március 21., péntek

Kiköplek!

Kicsit büdös van a fürdőszobában, hát, khmm, hogy is mondjam, olyan dolog keletkezett ott, ami bűzzel jár. Ábel bemegy, kijön és fintorog:
- Hű, de büdös, hű de büdös. Kiköpöm, phjú, pjúú, phjúúú - és már köpi is ki a bűzt.

Nem pancsolhatsz!

Áron és Ábel együtt fürdenek. Sírás hallatszik, Ábel a hangos. Megyek megnézni, mi a baj. Áron tudja, hogy ha elmondja őszintén mi történt, nincs büntetés, így alapos részletekkel szolgál.
- Velem együtt pancsolt, és nem akartam. Ezért megbüntettem, egy hétig nem pancsolhat!

Kacagásomat alig tudom visszatartani, és megkérdem, hogy mégis, miért sír Ábel.

- Mert közel pancsoltam hozzá. (értsd megütöttem vagy meglöktem)

De már Ábel is megvigasztalódott, kacag, mehetek dolgomra.

2013. december 7., szombat

Az ébresztőóra

Ábel nálunk az ébresztőóra, és ez nem változott azóta sem, hogy a Thomasos vonatágyában alszik. Egy ideig a babaágy jelentette korlátokkal ébredt minden reggel, hiába tudott kiszállni belőle egyedül, felült az ágy közepén és kiáltotta: megébredtem, anyuci, megébredtem! Én visszakiabáltam neki álmosan, jól van, szálj ki az ágyból, gyere ide, de semmi, megvárta, amíg oda nem mentem hozzá és ki nem emeltem ágyából.

Aztán tegnap reggel következett a friss verzió: hálózsákostól kiszált az ágyból, idejött hozzánk a szobába és mindkettőnket puszival ébresztett :-D elolvadtam szó szerint.

Ma reggel újból csergőóra üzemmódba kapcsolt Ábel, de új szöveget vett fel repertoárjába: kiphentem magam, anyuci, kipihentem magam.

2013. november 30., szombat

Az igazi rajongás

Gondolom, ti is ismeritek, hogy az anyai puszi mindent orvosol, nincs ez másképp nálunk sem.
Ábellel a peluscseréhez készülődünk, mikor a kezében tartott fém Thomas vonattal megütötte az ajkát - aki nem ismerné, Ábel Thomas rajongása mindenek feletti.

Sír, sír Ábel, kérdem:

- Fáj a fogad, az ajkad? Hol puszilja meg anyuci?
Sír, sír, de közben valamit motyog.

- Hol fáj?
Ábel nyújtja Thomast, és mondja:
- Thomas fáj, puszild meg anyuci!
Meg kellett puszilnom a Thomas vonatot, utánna megpuszilhattam Ábelt is.

Már említettem, hogy Ábel rajongása mindenek feletti? Amint most kiderült, még saját maga feletti is :-D

2013. október 11., péntek

Krumplitojás

Ábel nagyon nagyon sokat beszél, de van, amikor nem értjük meg, mit is akar igazán. A bajt csak tetőzi, ha az anyuci fordítógépezet sem működik jól. Ez történt ma este is: vacsorához készülődve, Ábel kijelenti, hogy:
- Kérem krumplitojást.
 - Micsodát? Krumplitojást?
- Nem, nem - mérgelődik Ábel - krumplitojást.

Apuci viccelődik is, hogy olyan nincs, hogy krumplitojás, Ábel már a kétségbeeség határán, hajtogatja, krumplitojás, krumplitojás, míg végre bekapcsol az anyuci fordítógépezet és megkérdi:

- Krumpligulyást?
 - Igen, igen, kérem krumplitojást!!! - jön a felszabadult válasz.

 Olyan aranyos egyébként, ő soha sem mondja azt, hogy leszállok vagy kérek, vagy megyek, hanem leszállom, kérem, megyem. Ő ezt a szabályt sajátította el. Illetve nagy szóalkotó: a Thomas rajzfilmben van egy jelenet, ahol a vonatok ütköznek, és Ábel ilyenkor hangosan fel szokott kiáltani: puff! puff! Majd egyszer csak kijelentette: megyem pufni- vagyis megyek ütközni, ütköztetni autókat. Most már Áron is átvette, így a csúszdán, mikor a lent ülő gyermekhez a fenti gyorsan lecsúszik, akkor ők is puffnak.

2013. szeptember 30., hétfő

Ábel

Szóval Ábel. Nagyon érdekes és szokatlan egyben, hogy két gyermek tud ennyire különböző majd egyforma lenni.

Milyen fejleményről is írjak? Arról, hogy be nem áll a szája, annyit beszél, amennyit csak tud? Mi az - kérdi és sajnos nem tudom pontosan meghatározni, mi is az amire céloz, ezért nekem is kérdéssel kell válaszolni ilyenkor.

Imád vízben pancsolni, Újabb szokás, hogy a nagy fürdőszobában feláll a nagy fellépőre és veszi a kagyló dugóját, bedugja, majd megengedi a vizet. Szerencsére van a biztonsági lefolyó, mert ha nem, akkor naponta árvíz lenne. A pancsolás után továbbra is szereti a vonatozást.

Vonatozás, hogy én erről nem írtam! A nyáron vettem a fiúkat egy délelőtt és huss, felültünk a Salgótarjánba tartó vonatra. Az út 50 perc, de a fiúkkal 10-nek tűnik. Megérkeztünk, ott a bányamúzeum udvarán álló kis bányavonatokra mászkáltunk fel - ki van írva, hogy nem szabad, de hát ki tudja leparancsolni őket onnan? Majd kis meki - ahová többet nem megyünk, mert az étel nagy része megmaradt, majd a pályaudvaron kiállított gőzmozdony, majd vonat hazafelé, majd alvás. Nos, azóta Ábel mindene a vonat. Thomast kell nézni reggel - ha hajnalban felsír, akkor is azt követeli, hogy vonat, vonat! Alvás előtt néha a mobiltelefonon nézegeti a  Thomas egy részét, hátha elalszik - van, amikor sikerül. A vonatoknak külön polca van, azt ő mindig kisajátítja. A könyvtárból Thomasos könyvet vettünk ki nagyon élvezte. No meg kozmetikus Mariettától is kapott egy kis Thomasos könyvet ajándékba, hát van, hogy azzal alszik. Közeleg kétéves születésnapja, így biztos valami Thomast fog kapni, Thomasos tortával...

Nyáron mamáéknál a Monostoron a villamosra is azt mondta, hogy vonat, a trolibuszra is, aztán szerencsére sikerült megtanulni, hogy az villamos vonat, meg troli vonat. (Nem volt könnyű dolga, mamáéknál épp a járdát építették, szét volt bombázva az egész környék és telis-tele volt nehézgépekkel: teherautóval, úthengerrel, árokásóval, játszótér felnőtteknek.)

Elkezdtünk járni úszni, bár ő inkább pancsizik, nem szereti annyira, mint annak idején Áron. Itthon jobban élvezi a kis vizet és a káda, talán azért, mert önállóan tudja tenni mindezt - fogalmam sincs.

Enni egyedül eszik mindent - már ha kéri. A tejecskéről leszokott - egy regel hirtelen ivott tejet, ki is hányta egy részét, azóta csak véletlenül kóstolt tejet. Helyette ott van a kis ivójoghurt, négyet is megiszik egy nap. Csak bírja az ember pénzzel :-D.

Szeret a lego duplóval is játszani, magas-magas tornyokat szokott építeni. No meg szereti lerombolni azt, amit Áron épít - van is ám ilyenkor hiszti meg sírás!

Imádom, amikor azt mondja: semmi baj, anyuci, semmi baj és megsimogat. Mikor mondja úgy hangzik, hogy sebbi baj anyuci, sebbi baj! Imádnivaló! Igaz Áron is a bohóc helyett bobócot mond - végül is így könnyebb.

Reggel Áronnal együtt szokott kelni, vagy elkísérjük az oviba Áront vagy az ablakból integetünk apucinak. Betti vigyáz rá - az a Betti, akinek a kicsi Emese és Regina a lányai, imád náluk lenni. Nem szokott sírni, mikor ott kell őt hagyni, meg lehet neki magyarázni, hogy anyucinak el kell mennie, de játszani fog Emesével és Reginával - a lányok vigyáznak rá, mint tulajdon gyermekükre :-D Nagyon aranyosak együtt!!!

Imádja Pixel és a cicát, továbbra is. Ez a szerelm megmaradt.

Egyelőre ennyi jut eszembe. Most mennem kell ébreszteni, mert hajnali ötkor fenn volt egy órácskát és most pótolja be. Negyed tíz most, és nem fog semmit sem aludni délben, ha nem költöm fel.