Ábel és az óvoda

Szóval Ábel jár óvodába. Olyan nem tervezett volt az egész, de ehhez ő is nagy mértékben hozzájárult. Egy június eleji melegebb napon, Ábelt végre rávettem, hogy a bilibe kakiljon. Levettem a pelust és azután meg egész délután a bilibe pisilt.

Délután-este elmentünk egy nagy autós előadásra, monster truck show volt egy Tesco parkolóban. Nos, ott apucit szépen lepisilte, fel is adtunk rá gyorsan egy pelust. Másnap is sokat pisilt be, délutánra el is fogyott a türelmem, mondtam is, hogy még egy napot kap és ha másnap is sokat bepisil, akkor abbahagyjuk az egészet, nekikezdünk máskor. De másnap sem pisilt be, és azután való nap sem. Kakis baleset volt kettő, de azt a cseresznye számlájára írtuk. Egy hét múlva már szobatiszta volt Ábel. Kész csoda!

Az óvónéni egyszer csak a nyár elején említette, hogy nem akar Ábel nyáron járni oviba? Én pedig kaptam az alkalmon, és következő héten hétfőn Ábel már oviba ment. Eleinte ott voltam egész délelőtt, de nem túlzottan hiányoztam neki. Harmadnap otthagytam egész délelőtt és ebéd után vittem haza - mind a két bogarat. Majd ott hagytam egész nap is, aludt szépen, nagyon elfárasztotta az ovi.

Ennek egy hónapja. Most az utolsó hét az oviban, a nyári vakáció előtt. Kolozsvárra megyünk nyaralni kicsit. De amit még mesélni szerettem volna: kérdem Ábeltől, kit szeret legjobban az óvodában? Mondja Timi nénit (ő az egyik dadus). Miért szereted őt - kérdem. Mert ad nekem rizset, ha kérek :-D. Fiú, a szerelem a hassal kezdődik.

Leceruzáltad?

Leceruzáltad ? - kérdezi Ábel Árontól, akinek zöld karióka nyomok vannak az arcán...

Kiköplek!

Kicsit büdös van a fürdőszobában, hát, khmm, hogy is mondjam, olyan dolog keletkezett ott, ami bűzzel jár. Ábel bemegy, kijön és fintorog:
- Hű, de büdös, hű de büdös. Kiköpöm, phjú, pjúú, phjúúú - és már köpi is ki a bűzt.

Nem pancsolhatsz!

Áron és Ábel együtt fürdenek. Sírás hallatszik, Ábel a hangos. Megyek megnézni, mi a baj. Áron tudja, hogy ha elmondja őszintén mi történt, nincs büntetés, így alapos részletekkel szolgál.
- Velem együtt pancsolt, és nem akartam. Ezért megbüntettem, egy hétig nem pancsolhat!

Kacagásomat alig tudom visszatartani, és megkérdem, hogy mégis, miért sír Ábel.

- Mert közel pancsoltam hozzá. (értsd megütöttem vagy meglöktem)

De már Ábel is megvigasztalódott, kacag, mehetek dolgomra.

Az ébresztőóra

Ábel nálunk az ébresztőóra, és ez nem változott azóta sem, hogy a Thomasos vonatágyában alszik. Egy ideig a babaágy jelentette korlátokkal ébredt minden reggel, hiába tudott kiszállni belőle egyedül, felült az ágy közepén és kiáltotta: megébredtem, anyuci, megébredtem! Én visszakiabáltam neki álmosan, jól van, szálj ki az ágyból, gyere ide, de semmi, megvárta, amíg oda nem mentem hozzá és ki nem emeltem ágyából.

Aztán tegnap reggel következett a friss verzió: hálózsákostól kiszált az ágyból, idejött hozzánk a szobába és mindkettőnket puszival ébresztett :-D elolvadtam szó szerint.

Ma reggel újból csergőóra üzemmódba kapcsolt Ábel, de új szöveget vett fel repertoárjába: kiphentem magam, anyuci, kipihentem magam.

Az igazi rajongás

Gondolom, ti is ismeritek, hogy az anyai puszi mindent orvosol, nincs ez másképp nálunk sem.
Ábellel a peluscseréhez készülődünk, mikor a kezében tartott fém Thomas vonattal megütötte az ajkát - aki nem ismerné, Ábel Thomas rajongása mindenek feletti.

Sír, sír Ábel, kérdem:

- Fáj a fogad, az ajkad? Hol puszilja meg anyuci?
Sír, sír, de közben valamit motyog.

- Hol fáj?
Ábel nyújtja Thomast, és mondja:
- Thomas fáj, puszild meg anyuci!
Meg kellett puszilnom a Thomas vonatot, utánna megpuszilhattam Ábelt is.

Már említettem, hogy Ábel rajongása mindenek feletti? Amint most kiderült, még saját maga feletti is :-D

Krumplitojás

Ábel nagyon nagyon sokat beszél, de van, amikor nem értjük meg, mit is akar igazán. A bajt csak tetőzi, ha az anyuci fordítógépezet sem működik jól. Ez történt ma este is: vacsorához készülődve, Ábel kijelenti, hogy:
- Kérem krumplitojást.
 - Micsodát? Krumplitojást?
- Nem, nem - mérgelődik Ábel - krumplitojást.

Apuci viccelődik is, hogy olyan nincs, hogy krumplitojás, Ábel már a kétségbeeség határán, hajtogatja, krumplitojás, krumplitojás, míg végre bekapcsol az anyuci fordítógépezet és megkérdi:

- Krumpligulyást?
 - Igen, igen, kérem krumplitojást!!! - jön a felszabadult válasz.

 Olyan aranyos egyébként, ő soha sem mondja azt, hogy leszállok vagy kérek, vagy megyek, hanem leszállom, kérem, megyem. Ő ezt a szabályt sajátította el. Illetve nagy szóalkotó: a Thomas rajzfilmben van egy jelenet, ahol a vonatok ütköznek, és Ábel ilyenkor hangosan fel szokott kiáltani: puff! puff! Majd egyszer csak kijelentette: megyem pufni- vagyis megyek ütközni, ütköztetni autókat. Most már Áron is átvette, így a csúszdán, mikor a lent ülő gyermekhez a fenti gyorsan lecsúszik, akkor ők is puffnak.